Reménytelenül
dustmote 2005.10.25. 14:31
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
|